,,,Tavaly, egy késő őszi napon elindultunk kirándulni. Köztudott, hogy nem szeretünk sokáig itthon ücsörögni tétlenül. Útirányunk dél-Magyarország volt. A fő útvonal Paks-Baja-Hercegszántó-Mohács-Paks.

Igen ám, de a felsorolt városok mellett még számtalan kis "gyöngyszem" található, ami számunkra roppant érdekes látnivalókat nyújt.

Reggel elindultunk Paksról és Szekszárd érintésével érkeztünk meg Bajára áthaladva a csodálatos Gemenci Erdőn. Baján keveset időztünk: megnéztük a főteret, ahol a híres halászléfőző versenyek zajlanak,

majd Máriakönnyén álltunk meg, ahol egy nagyon szép kegyhely és búcsújáróhely  található.  Szerb neve Vodica. 

 A kegyhely eredetéről szóló legendák a XVIII. századba nyúlnak vissza, s már kezdettől együtt említik a katolikus magyarokat és az ortodox szerbeket. Ezért van kettős neve a településnek.

     Egyik legendaváltozat szerint egykor egy szerb és egy magyar diák vándorolt ezen a tájon. Farkasok támadták meg őket. A közelben egy magas fán egy Mária-képet pillantottak meg. Máriához fohászkodva megmenekültek. A fa közelében két forrást vettek észre. Elhatározták, hogy a forrásokat saját vallásuk szerint Szűz Mária tiszteletére szentelik. Azóta valóban az egyik forrásnál az ortodox szerbek, a másiknál a katolikusok: magyarok, németek, bunyevácok, szlovákok ájtatoskodnak.

Ha már erre jártunk, beugrottunk csátaljára megnézni egy szép és elgondolkodtató Trianon- emlékművet.

,

Idézetek, amik a fotón nem látszanak, de jó tudni, hogy ott vannak:

" Nem kell beszélni róla sohasem.

De mindig, mindig gondoljunk rea."

                     Juhász Gyula

" és maradok ezúton, míg csak élek

töretlen hittel ember és magyar."

                      Vass Albert

Lassan megérkeztünk Hercegszántóra, ahol a helyi Kertbarát Egyesület vezetője kalauzolt bennünket egy hihetetlen különleges Mária-szoborhoz. Elmondása szerint a világ legnagyobb Szűz Máriát megformázó szobrot láthatjuk, amit egy Hercegszántóról amerikába kivándorolt hazánkfia készítetett egy magyar szobrásszal. Mire a remekmű elkészült a megrendelő lebetegedett, ezért élőben soha nem látta.

Vöő sándor megrendelésére a 10 m 53 cm rozsdamentes acél szobrot a Pécsett élő Rigó István szobrászművész két év alatt készítette.

Hercegszántóról tovább haladva egy romantikus környezetben található Vadászkastély bújik ki a sűrű lombok közül. A kastély és a többi épületegyüttes egy hatalmas parkban található, a Duna-Dráva Nemzeti Park területén, Hercegszántóhoz közeli Karapancsán. A park rendezett, az épületek gyönyörűen fel vannak újítva. Belső berendezései kastélyhoz méltóak, a volt cselédlakásokat tartalmazó épületekben, szállodai szobák vannak berendezve.
A kiskastélyban Múzeum található. Mi ezt néztük meg.

A hely varázsát nem is az épületek, hanem a Nemzeti Park érintetlensége, a hatalmas, árnyat adó fák, rendezett parkja adja,. 

A Habsburg-nagykastélyt az 1910-es években Habsburg Frigyes nagyherceg építtette neobarokk stílusban. 

A Karapancsai Vadászkastély és park a Nemzeti Kúlturális Örökségünk részét képezi.

,

Tovább siettünk, hogy elérjük a kompot Mohácsnál, ugyanis itt volt a következő megállónk , ebben csodaszép történelmi városban, a híres búsójárások helyszínén.

Mohácsról Fekedre mentünk.

FEKED egy baranyai aprófalu, amit kb. 150 ház alkot a Mecsek keleti dombjai közt húzódó völgyben.  A kis település a Karasica két partján fekszik és a XVIII. században letelepedett németek leszármazottjai lakják. Csodálatos a sváb építészeti stílus, ami jellemzi házainak 80-90%-át. Csend, nyugalom, tisztaság, rendezettség- ez mind mind megtalálható, ha végigsétálunk Feked utcáján.

Mindenkinek tudjuk ajánlani, hogy egyszer ellátogasson ide. A képek nem tudják visszaadni a hangulatot, amit itt átél egy idelátogató.

,

Erről az idős bácsiról egyik  kedvenc versem jutott eszembe, amit szeretnék megosztani veletek.

Önzetlenül mesélt szülőfalujáról, miközben napsütötte ráncos kezét homlokához emelte ,, vagy éppen csipőre tette. Ma is tutyit és kék kötényt visel, mint egykor az ősei. Mintha, megállt volna az idő......

-Tornyot raktam      Horváth István verse

Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.
Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába,
csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa.
A mező volt iskolája. A természet a mestere.
Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele.
Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.
Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam.
Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,
és ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.
Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.
- Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.
Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot,
majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott.
Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem.
Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem.
Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve.
Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedőlne!
Nagyapám az ölébe vett, mgcsókolta homlokomat.
„Hadd el, ne sírj, kisunokám, ne bánd a csuszatornyodat.
Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is.
Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,
de hogy tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred.
Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak,
s tetőtlen tornyokból hullunk ölébe a zord halálnak.
Látod, a csuszáék megvannak: újra lehet megint rakni.
Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"
- A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott.
Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot. 

Oldal: ~Őszi kiruccanás 1
PAKSI KERTBARÁTOK EGYESÜLETE - © 2008 - 2024 - paksikertbaratok.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat